Rumba, a derült égből villámcsapás. Az ő jellemzését is kezdhetnénk úgy, hogy nem tervezettként érkezett, merthogy amikor jött nem voltak új kiskutyára irányuló terveink és végképp nem ilyen formában. De érkezett egy felajánlás. Egyszer csak itt volt egy levél, egy lehetőség, ami alapján nehéz napok következtek. Rágódás, hogy belefér-e egy új kiskutya az időnkbe, az életünkbe, tudunk-e vele eleget foglalkozni úgy, hogy annak a többiek ne lássák kárát, mondhatunk-e nemet egyáltalán egy ilyen átgondolt párosításból származó, reményteli kölyökre. Éjt-nappallá téve sorakoztattuk az érveket pro és kontra mire megszületett a döntés: igent mondtunk. Nem bántuk meg, bár mire felnőtté vált, az is kiderült számunkra, hogy nem fogjuk őt tenyésztésbe állítani. Így hobbikutyaként élte velünk a mindennapjait, teljes jogú tagja volt a csapatnak, azt gondolván övé az elsődleges testőri szerep is, így akár kétlábúnak, akár négylábúnak elsődlegesen az ő bizalmát kellett elnyernie. Nyugdíjasként sem akart kimaradni semmiből, bár az aktív terepgyakorlatot már többnyire átengedte a csapat fiatalabb tagjainak. A 13. születésnapját sajnos nem élhette meg, halálát daganatos megbetegedés okozta.