Fenol, az anyja lánya. Kevés dologban voltunk annyira biztosak, mint abban, hogy legalább egy Vilja lányt szeretnénk majd a kertben nézegetni. Nézegettük is kedvünkre! Fenol ritka kivétel volt, személyében majdhogynem az anyukáját kaptuk meg újra. Hozzá hasonló, ideális küllem, szinte ugyanaz a jellem. Kékvérűsége nyugdíjas éveire sem változott, szerette, ha kellően párnázott az ágy, ha szolgahad veszi körül és szeretett megsértődni, ha nem úgy történtek a dolgok, ahogyan ő elképzelte. Mindezekkel együtt imádnivaló volt. Tenyésztőként is, gazdiként is jó érzés, hogy volt egy ilyen „reinkarnációnk”. Nehéz is elfogadni a nemlétét. Több, mint 13 év után egy daganatos megbetegedés miatt kellett távoznia.