Fenol, az anyja lánya. Kevés dologban voltunk annyira biztosak, mint abban, hogy legalább egy Vilja lányt szeretnénk majd a kertben nézegetni. Nézegetjük is kedvünkre! Fenol ritka kivétel, személyében majdhogynem az anyukáját kaptuk meg újra. Hozzá hasonló, ideális küllem, szinte ugyanaz a jellem. Ma már nyugdíjas éveit tölti, de kékvérűsége mit sem változott, szereti, ha kellően párnázott az ágy, ha szolgahad veszi körül és szeret megsértődni, ha nem úgy történnek a dolgok, ahogyan ő elképzelte. Mindezekkel együtt imádnivaló. Tenyésztőként is, gazdiként is jó érzés, hogy van egy ilyen „reinkarnációnk”.