Vilja, a másképpen első. Nálunk született, a cseperedés hetei alatt bizonyossá vált, hogy ő marad, pedig a viselkedés-tesztek is azt támasztották alá, hogy nem lesz könnyű eset. Nem volt az, de sebaj, beillett a csapatba. Igazi társasági eb volt: mindenkivel jól kijött és akkor is csak egy legyintést, egy félmosolyt lehetett elcsípni a többiek részéről, mikor már halálra szekálta őket, rá nem lehetett haragudni. Cserében ő sem haragudott senkire, túl nagy szíve volt ahhoz, hogy bárkiről rosszat feltételezzen. Kivéve persze, ha házőrzésről volt szó, abban serényen az élen járt és bármikor, bárkitől szívesen átvállalta. Mind jellemében, mind küllemében az a kutya volt, aki nagyon közel állt a fajtáról alkotott elképzelésünkhöz, számunkra Ő csak legekben létezett. Túl hamar, 11,5 évesen halt meg, halálát daganatos megbetegedés okozta.