Az Airedale terrier fajta nagy valószínűséggel az angliai Aire és Warfe folyók környékéről eredeztethető, de a pontos genetikai háttere bizonytalan.

Swaledale A kisebb terriereket időtlen idők óta mezei- és folyami (orv)vadászatokon használták).
Azok a nyulak és madarak - amelyek elkerülték a vadorzó éles tekintetét - jelentették a mindennapi betevőt a kutyáknak, ezért a terriereknek gyorsnak és pontosnak kellett lenniük a préda elfogásánál. Ezen felül a kutyáktól elsődlegesen a táplálék- és fekhely iránti igénytelenséget, a szilárd konstitúciót és a kiváló munkakészséget várták el.

Swaledale Mikor Leeds, Bradford, Otley, Bingley városa és a környék az 1800-as évek elején iparosodásnak indult, a bányászok és a gyári munkások kisebb állatokra (leginkább patkányra) vadásztak kutyáikkal végig az Aire, a Wharfe, a Colne és a Calder folyók mentén. Rövid idő alatt az Aire folyó mellékét bányák, gyárak lepték el, ezért a vidra- és halpopulációk áttelepültek a szomszédos, kevésbé szennyezett vizekbe.

patkány

A patkányok azonban nagyszámban megmaradtak.
A patkány mellett - a korabeli felfogás szerint - a vidrát is kártékony állatnak tartották, mondván, hogy kimeríti a folyók, patakok halállományát, ezért irtani kell.
A gyári- és bányamunkások számára a hétvégi vidra-vidra és patkányvadászat elsődleges elfoglaltsággá vált.
A kis testű terrierek a jól úszó vidrák elfogásánál hátrányban voltak, elsősorban rövid lábaik miatt, melyek megakadályozták őket, hogy mélyebb vízben gázoljanak, vagy hosszabb távon árral szemben ússzanak.



A szervezett vadászatok életre hívtak egy éles versenyhelyzetet is, amit az érdeklődő nézősereg fogadások révén erősített. A kutyákat egy idő után kettesével engedték a préda után és pontozták a gyorsaságot, a zsákmány megtalálásának és elkapásának módját, ami már egyfajta összehasonlítást tett lehetővé a kutyák között.
Egy idő múltán pár fiatalembernek az az ötlete támadt, hogy a jó természetű terriereket kitűnő vízi munkájú kutyákkal párosítsák, aminek eredményeképpen kiszélesíthetik a sport és vadászat kínálta lehetőségeket. A vadászatra a legkézenfekvőbb és leggazdaságosabb megoldást egy arra alkalmas kutya jelenthette, ezért az elismertebb vidravadász falkák tulajdonosai törekedtek egy hosszabb lábú, testesebb kutya kitenyésztésére, ezzel is hozzájárulván a fajta kialakulásához.

Dumbarton Lass 1895 Wilfred Holmes dolgozta ki először a kopó és a terrier keresztezésének lehetőségét 1853-ban. Az 1800-as években a Welsh kopó - egy fekete-cser, illetve vörös színű, durva szőrű, nem túl nagy testű kutya - volt leginkább elterjedt a vidéken, ezért nyilvánvalóan adódott esélye a terrierekkel való keresztezésre, hogy egy hosszabb lábat és jobb vízi munkát hozhasson a fajtába.
A Welsh kopó ráadásul kiváló tulajdonságokat ötvözött: önálló volt, függetlenül, nem falkában vadászott csak saját erejében bízott, ellentétben az egyéb kopófajtákkal űzött falkavadászatoknál megkívántakkal.

Huckleberry Lass 1903 A korabeli tenyésztők célja nem volt több, mint csupán egy jó terrier előállítása, átgondoltan eltávolítva a nemkívánatos jellegeket, mint a nehéz és alacsonyan tűzött füleket, a gömbölyű koponyát, a világos szemeket, a lassabb, kopószerű mozgást, valamint a puha, woolly szőrzetet (ezek az atavisztikus hibák egyébként időről - időre megjelennek a jelenlegi Airedale terrier állományokban is).



Nehéz elképzelni, hogy a Bullterrier, vagy a Dandie Dinmont terrier hogyan és mivel javított ezeken a hibákon, de az tény, hogy hozzájárult az állomány mai formájához.

család Több feljegyzés szerint az akkori Airedale terriereknek kivételes adottsága volt nem csak apróvadra, hanem más erdei vadra is vadászni, képesek voltak azokat elhozni, hosszan nyomot követni, valamint rendkívül alkalmasak voltak vízi munkára is.

Az első kiállítások a kocsmákból és társalgószobákból lassan kiköltöztek a mezőgazdasági bemutatókra és azok népszerű elemeivé váltak. Az 1860-as évek közepén ez az új, 16-20 kg testtömegű fajta Otley, Shipley, Keighly és Bingley környékén először, mint Vízi terrier, majd mint Bingley terrier vált felkapottá.

Az első fajtaleírás 1879-ben jelent meg és ez már súlyozta a tulajdonságokat; az ezt elkészítő Reginald Knight a saját kutyáját vette a standard alapjául.

Colne Crack-nak hívták az első, ezen kívánalmaknak megfelelő kutyát (akinek apja - bár kifejezetten puha szőrű és nagy, lógó fülű kutya volt - többnyire nyert a kiállításokon). Ettől kezdve a fajta egyre inkább kezdett hasonlítani mai formájára, amiben az alábbi kutyáknak meghatározó szerepe volt: Rover III., Cholmondeley Bondsman, Airedale Jerry, Chol. Briar, Warland Ditto…
1882-ben Hugh Daniel jól ismert bíró és szakíró Bingley-ben, a terrier-tulajdonosok egy összejövetelén döntötte el véglegesen a név-vitát, melynek eredménye az Airedale terrier elnevezés lett, amely nem csak egy várost, hanem egy tájegységet is reprezentál, jellemez.
A fajta nemzeti kutyakiállításon először 1883-ban Birmingham-ben jelent meg, majd három évvel ezután hivatalosan is bekerült az Angol Kennel Club nyilvántartási rendszerébe.
Az első monográfiát Holland Buckley írta a fajtáról, bár ekkor a fajta inkább drótszőrű, nagyobb testű terriercsoportnak volt nevezhető, hiszen minden típusú kutya elfogadott volt, ami látszatra ebbe a kategóriába belefért.
A családfát nem vezették, ezért a származás gyakorlatilag nem létező, vagy pontatlan volt.

vízben A folyamatos fejlődés következtében nagyobb méret jött létre, amely több szempontból előnyösnek bizonyult. A hosszabb lábak azt eredményezték, hogy a kutya jobban tudott dolgozni kisebb vízben, folyóparton, úszás nélkül. A mély, erős mellkas képessé tette komolyabb távolságok úszással történő leküzdésére, amennyiben ez szükséges volt. Erdőn és mezőn pedig könnyebben vette a különböző akadályokat, térszintkülönbségeket, így nem volt szükséges szállítani a szabdaltabb tájékon.



A fajta fellendülését jelezte az erőteljes, főként Amerikába irányuló import, ahol passzióvá vált a kutyatartás. Egyre nagyobb lett az igény a show-kutyákra. Sikk lett győztes, champion kutyát tartani, a piac is fellendült, a hirdetések a legsikeresebb élő Airedale-t, a legértékesebb vérvonalat, az akkori legjobb angol import kutyákat reklámozták.

haboru Az I. világháború alatt az Airedale terrier Anglia harctéri kutyájává vált, csakúgy, mint Németországban a Német Juhászkutya.
A kiállítások megszűntek, de a fajta, jó tulajdonságaival együtt a harcmezőn és az emberek szívében tovább élt.
A Világháborút követően egyre több lett az Airedale-tulajdonos, ami a sok hozzá nem értő miatt degradálta is a fajtát. Az emberek szeme előtt a kölykökből nyerhető profit lebegett, a lelkiismeretes tenyésztés háttérbe szorult. Nőtt az agresszív, rossz szőrminőségű és egészségi problémákkal terhelt egyedek száma. Ugyanakkor a fajta elkötelezettjei egyetértettek a - korai időkben már megfogalmazott - száműzni kívánt rossz tulajdonságok tekintetében, miszerint a világos szemek, a túl nagy, nehéz fülek, a fakó szín és a szőrzet puhasága kerülendő.

Az 1920-as évek vége felé csökkent a kereslet a fajta iránt, ami ismét lehetővé tette a minőségi kutyatenyésztést, ezáltal javult a fajta megítélése is. A közel tízévnyi munka meghozta a gyümölcsét: a '30-as évek végére az Airedale terrier ismét vitathatatlanul bírta a terrierek királya címet - józan, mindenféle munkára hajlandó és alkalmas, játékos és nem utolsó sorban igazi családi kutyává vált.

Ettől az időtől kezdve az Airedale terrier egyre elterjedtebb lett.

A II. világháborúban rengeteg kutya nyújtott kiemelkedő teljesítményt, nem csak Angliában. Ettől kezdve több ország katonai-, rendvédelmi és katasztrófavédelmi szervezete alkalmazta kötelékében a fajtát, a világháborús tapasztalatokra építve. Az Airedale terrier alkatából, idegrendszeréből és fizikumából adódóan tökéletesen megfelelt ezekre a feladatokra.

A II. világháborút követően egy folyamatos fejlődés indult meg az Airedale terrier tenyésztésében szerte a világon. Ekkor kezdték működésüket a fajtát a mai napig meghatározó jelentősebb kennelek, tenyészetek, amelyek az eddig megőrzött jó és kívánatos tulajdonságok csiszolását remélhetőleg tovább folytatják.

   Greenfield Captain Fantastic    Lika